Gaál József
2020. március 2., hétfő
2016. augusztus 30., kedd
2016. június 28., kedd
Homo Humus 2016
2016. február 3., szerda
2014. október 15., szerda
2014. július 14., hétfő
Persona Umbra
Persona
Umbra
A
racionalizmus fénye az önhitt, önmagát a felvilágosultság palástjában tetszelgő
európai ember káprázata. Racionalizmusának hitt szenvtelen pragmatizmusa, a
tudatosság fénye mintha elnyelte volna azt a sűrű árnyékot, ami belül nehezékké
vált.
Amit
a racionalizmus külső burka alatt találunk, a sötétség vermében tartunk,
primitív ösztönné alacsonyítjuk a rejtett erőket. Az illúziók végtelen fátylán
keresztül a tudományosság optikáján keresztül vizsgálnánk önmagunkat, mintha az
irracionális, sötét oldal személyiségünk idegen része lenne, mintha
szétválasztható lenne a többszörösen hasadt, szilánkok egymást tovább aprózó
halma. A tudományos analízis mérőeszközeivel rendszereznénk azt a világot, ami
ilyen kiagyalt módszerekkel csak az ismeretlen belsőnk leszigetelése. A
szenvtelen tudós álarcában leleplezzük a tudattalan irracionális sötétségét,
félve az ösztönösség kreatív – de pusztító – erejét. Mintha a racionális és
irracionális viaskodása lenne az ittlét lényege. A felvilágosult racionalista
és a babonás irracionalista kettősségében látjuk a külső és belső harc
lényegét. Akaratlagos szándék és tragédiába sodró vágy örök harcában látjuk a
világ baját. Az Árnyékember – Persona Umbra – nem bennünk kuporgó homunculus, hanem
szétválaszthatatlan részünk, legsűrűbb lényegünk. Személyes és személytelen,
része a zsigeri és a tanult, az ősközös tudattalan és az idomított
társadalmasítás, belsőből kibomló kreativitás és szennyező aberráció…
kettősségbe vetített végtelen hipotézisek. Továbbra is talány marad ez a
kiismerhetetlen hajtóerő, amit tudattalannak nevezünk, s csak utólag igazolódik
be rejtetten irányító logikája – a lebegő költőiség mellett a tragikus
zuhanásig, a szabadság és determináltság belső küzdelmének illúziójáig.
Gaál József
Gaál
József (1960) sokrétű, műfajokat átható művészete absztrakciós módszerekben is gazdag. Stilizáltnak tűnő ábrázolásai árnyalt
jellemrajzok. Műveinek előadásmódja, alkalmazott képi eszközei általában
groteszkek, de minden festményét, grafikáját és plasztikáját a valósággal való
szembenézés, a dolgok mélyére hat(ol)ó kereső attitűd motiválja. Alkotásai pontos
definícióját adják a groteszk realizmus (’grotreál’) fogalmának, s egyben
kísérletet tesznek a realista és absztrakt ellentétén alapuló, bipoláris
művészetfelfogás felszámolására. Művészetének másik fontos vonása múlttal való
intenzív kapcsolata. Ősi rítusok világába vezető magánmitologikus univerzuma,
pusztulásformákból és rombolással építkezik, alkotásai archaikus faktúrákat
hordoznak. Művészetének tartalmi és formai archaizálása az elmúlt korok
művészeti, kulturális és történeti örökségéhez való visszanyúlásból, az arra
való reflektálásból, valamint a kultúrtörténeti fogalmak, jelek, nyomok és
hagyományok modernizálásnak és aktualizálásának szándékából ered
Szeifert
Judit
2013. október 11., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)