Vezeklések kora
A piac bekebelezte a valóságot. Az avantgárd ábránd, hogy
a kvázi progresszív művészet nyeli el a valóságot, az esztétikai mindenhatóság
helyett, aktivista átnevelő programmal, áthelyeződött a politika szférájába. Az
individualista hedonizmus és az önfelszámoló aszkézis véglete között nincs
középút. Életképtelen önmozgásával, az eszmék életidegenségével az értékek
gyors kiüresedésével és cserélgetésével A politikai avantgárd a libertárius
anarchia kegytárgyait kisöpörte szentélyeiből, most rendet akar teremteni, az
elmélet kidolgozás alatt áll a világot kormányzó tökéletes racionalitás
irányába. Mi köze ennek a művészethez? Minden, mert az elképzelt művészet utat
mutat az elképzelt tökéletes társadalomhoz. Akkor aztán tényleg vége lesz a
történelemnek, mindezt csak a liberalizmus egyetlen, kizárólagosan mennybevivő országútján
lehetséges. A legrejtettebb, legintimebb szféráig feldolgozzák az individuumot,
az áttekinthető, neutrális, tiszta racionalitás érdekében. Az érdekek
racionalitása, de kinek az érdekében? Annak a hatalomnak, aki a szerzési
ösztönt erénnyé, majd egyetlen céllá emelte, s ami nem is ösztön, hanem a
társadalmak legfőbb problémája. A többet birtoklás kiteljesítése, mint
valláspótlék az ateisták hite a géppé tett ember egyetlen ösztönzője.
