Ha elalszik az értelem, előjönnek a
szörnyek ( Francisco Goya)
Holt
tárgyakból, pusztuló maradványokból nem lehet életre kelteni semmit – ezt
mondják a materialisták, de mit mondunk erre mi – posztmodern Transzhumanisták!
A nyitott rés a kibertérbe egyre tágul – újabb hiedelem, újabb révület – az utópiák
végtelenségében. Menekülhetsz a rideg valóság elől egy újabb, már megrendelésre
gyártott utópiába. Révület és gyönyörközpontok telepítése a mélyösztönök
szférájába. Poszt – darwini szentek,
mutánsok – mondhatják akár azt is, hogy démonok. Az új mágia sem ártatlan megidézés,
pszeudo-tudományos propagandával, a céltalan fogyasztás érdekében. Valamilyen formában helyet ad a
megformálhatatlan érzéseknek, mert receptor stimulációval biztosíthatják az
érzelmek állandóan emelkedő csúcspontjait. Az önző hedonizmus után a hiánytól
összezavarodott tömeg bűnbakot keres. A
torz tudatban zárványként lapul a gyűlölet, tompítod a céltalan agressziót. Megszokva
a gépeket, általuk pszeudo-isteni lényt fognak érezni – a zörejben, zúgásban,
az ismétlődő kattogásban, zakatolásban: már hallatszik a mindent átható műanya
és műapa dorombolása. Az egymásra rakodó mechanikus ritmusok búgó végtelene új
metafizikát teremt. Amíg a sors a mítoszok által volt átélhető, most a
virtuális sorsvariációk egymást kioltó villanások. Minek a szenvedő egyéniség,
ha a gyönyörök végtelen fokozásáért jár a teljes személyiség átalakítása. Tomboltak
a szörnyek belül, most odakinn élnek, a specifikált tudat-konfigurációk kiürítették
a fantázia zónát. Nincs belül semmi, variánsok
vannak, programozható molekuláris érzelemsokszorozó változatos sémákkal. Az
emberi szörny külső játékká vált, minél intenzívebb a hatás, annál
nevetségesebb a mutáns lélek monstrum. Vonulnak a daliás vitézek, elegyedik a
mutáns fajnemesítés, a technofóbia mechanikus lelketlenségével. Múltba révedő
zombik létotthontalanul bolyonganak, félreprogramozott hibrid ideológiákkal.
Gyűlölet-kiberlényeket gyártva a játékiparnak és a háztartásnak, kiszolgálod a
virtuálisnak vélt pusztítás függőséget.
Az életidőben veszendő, vezeklő egzisztenciát
bele kell olvasztani a transzhumán fétis-utópiába. Ideológiák, törzsi
tudatzárványok elegyednek a nikkelezett eleganciával. Gyűlöletteremtés – mint az
új rabszolgaság kitermelése, a szenvtelen racionalizmus hideg őrülete.
A nanotechnológia tudat-szimulátor radikális
génterápiával. A test határtalan deformálása mintha a mitikus világot idézné,
belefolynak a cselekvésképtelen életekbe, áthatják és kisajátítják a tudattalan
belsőt. A rejtettség kifordítva külső életreceptek és torz eszmemaradványok halmaza.
Ahogyan a görög tragédiáknak is voltak kitaszított, megalázott szörnyei, úgy
most is vannak. Mindenki önmaga magányos színházát nézi, azt hiszi, villogó
képernyő előtt alakíthatja elillanó tragikomédiáját. Elhiszi, hogy gombok
nyomogatásával aktív részese lehet a Szabadság Globális Birodalmának. A tragédia lényegéből ered a belső szépség, a
láthatatlan erények, érzelmek gazdagsága a meggyötört, elcsúfított külső
mögött. Az öncélúság mögött önző elvek érvényesülnek, az érdek nélküli Szép
csodálata mögött ott lapul a valóság megvetése, a hatalom kísértése. Boldogságot
hoz most az elegáns Szép, a csiszolt, síkos, sikamlós áramvonal, a tökéletes,
üvegszemű klasszikus tekintet – érzik és gondolják. Újra pusztítást szül a
szépségért való küzdelem, a Hős mindig érted harcol, Te birtokolod kivételes
ember. Mintha nem lenne Végzet és Sors, újra a Szépség hamis képzetei által
kezdődik a romboló küldetés, újra a világ rendjének, ájtatos harmóniájának
helyreállításáért küzd majd mindenki. Örökké tartó BÉKEHARC – mi szépek
vagyunk, de megsemmisítve a csúf Gonoszt végre eljön a Kánaán, a Végső
Harmónia. Minden megtévesztett különbnek érzi magát – neki jár a kényeztetés. Hűséges
fogyasztóm, Gorgó szemekkel néz Rád a hibernált tökéletesség. Ha nincs
tragédia, akkor nincs bukás, nincs szomorú belátás, nincs feláldozás,
feloldozás – nincs Kezdet és Vég. Örökké tart a titáni technika forradalma,
örökké termel. Csak a monoton harmónia, gépies építés-rombolás örökké tartó
dialektikája létezik – mindez vegetatív fogyasztó jólétünk biztosítéka az
ezeregy igazság mesevilágában
